Hal�lismer�s dilemma. �n is �testem rajta, potom k�t teljes �ve...
Nagyon j� bar�taim voltak, annyira szerettem �ket, mintha testv�reim lettek volna. Ha valamit nem tudtam megtenni, seg�tettek; sosem hagytak cserben, mindig t�mogattak. �s nekik elmondhattam az �g vil�gon mindent; az �rz�seimet, amelyeket tal�n jobb lett volna magamban tartanom, a gondolataimat, amelyek miatt f�ltem, hogy m�sok kinevetnek, a mindennapjaim legunalmasabb pillanatait, amelyek olyanok, mint a nyaral�si k�pek: senkit sem �rdekel saj�t magadon k�v�l. Tudtam, mennyire egyed�l leszek majd n�lk�l�k, s b�r k�zd�ttem az �rz�s ellen, este a s�t�tben vagy a gyeng�bb pillanatokban mindig r�mt�rt valami, �s a gomb�c a torkomban csak n�tt�n-n�tt... n�ha elszakad a c�rna, akkor s�rtam, csendben �s egyed�l, mik�zben pr�b�ltam egy falat �p�tgetnem k�ztem �s a k�lvil�g ismeretlen, hideg emberei k�z�tt. �s elj�tt a fecsket�bor napja. Reggel azzal �bredtem, hogy igen, megcsin�lom! Az elhat�roz�s minden perccel gyeng�bb lett, m�g v�g�l melan�likus nemt�r�d�ms�gbe csapott �t. Elmentem abba a v�rosba, melyet ma az iskol�m v�ros�nak mondhatok, tal�lkoztam sz�z �j emberrel, akikr�l azt sem tudtam, kicsod�k-micsod�k; be�ltem vel�k egy buszba, egy olyan l�ny mell�, akit ki nem �llhattam m�r kor�bbr�l sem; egy szob�ba ker�ltem olyanokkal, akik ma oszt�lyt�rsaim, �s a legt�bbel j�ban vagyok, de akkor az �g vil�gon minden a pokolba k�v�ntam. Az�rt, mert f�ltem t�l�k. �k annyira... annyira sebezhetetlennek, gondtalannak, �letvid�mnak t�ntek, �n meg ott �lltam teljesen egyed�l, mint egy m�sik vil�g r�szk�nt. S nem besz�ltem senkivel sem, egyetlen egy kiv�telt lesz�m�tva. �gy �reztem, el�rultak engem. Hogy senki sme j�tt oda hozz�m. Hogy senki sem szeretett volna megismerni. Otthon nekem nem ezt �g�rt�k... Persze, tiszt�ban voltam vele, hogy nekem is tennem kellene valamit, de annyia leb�n�tott a f�lelem, hogy l�pni sem mertem, nemhogy besz�lgetni m�sokkal...
Az els� �vem maga volt a r�m�lom. Minden vas�rnap csal�di veszeked�seket rendeztem, hogy engem azt�n senki sem fog visszak�ldeni a koll�giumba, a v�rosba, ahol gy�ll�k mindenkit. Legsz�vesebben eg�sz nap a szoba sark�ban gubbasztottam volna, r� sem n�zve senkire, tudm�st sem v�ve a vil�gr�l. Elk�sz�lt az a bizonyos fal, amit a ballag�s �ta �p�tettem magamban; t�nyleg nem tartoztam hozz�juk. Testileg vel�k voltam, de lelkileg m�g ott �lt bennem a r�gi �letem eml�ke.
Az �v v�ge fel� v�ltozott meg valami. A fal leomlott; mag�t�l. �gy �reztem, ism�t megtal�ltam magamat, az igazi �nemet, akit m�r r�gen, �ltal�nos iskol�ban is kerestem s azt hittem, megtal�ltam. Ez a vil�g ism�t az eny�m lett; telis-tele sz�nekkel, �rz�sekkel, emberekkel, �letekkel. S nem utols� sorban bar�tokkal, akik mindenn�l fontosabbak. Hisz milyen lenne, ha egyed�l vinn� el az ember az �sszes balh�t? :)
Megny�ltam. Ez volt a kulcs. A tizedik �vet sz�rnyal� rem�nyekkel v�rtam �s �letemben el�sz�r: nem csal�dtam! Minden olyan most, mint valami buta r�zasz�n pamacsos �lomban: t�k�letes. J�, ezt az�rt �gy nem lehet kijelenteni, de egy majdnem t�k�letes m�r megfelel� kifejez�s r�. ;)
Ne f�lj, mindez az �leted r�sze. M�rmint az, amit most �rzel, ez a zavarodotts�g. De t�ljutsz rajta. Rem�lem valamit az�rt siker�lt tan�csolnom neked a saj�t p�ld�mmal. Mindegy, mennyit g�rcs�lsz a holnappal kapcsolatban, hisz �gyis elj�n, ha szorongva v�rod, �s �gy is, ha ki�lvezed minden m�l� pillanat�t. �s mi�rt ne l�gy addig boldog, am�g csak tudsz? ;)
Bocsi, hogy teljesen ismeretlen�l ennyit �s ilyen szem�lyeset �rok neked, de az �szintes�g mindig is a gyeng�m volt - sokat j�r a sz�m, �s mindig �szinte vagyok. ^^'
Fel a fejjel!^^
mido